Ez nem a végleges kinézete a blognak, de most így hirtelen ezt tudtam összehozni. :D
Szereplők:
Fazekas Richárd
Vadász Tamás
Lizák Attila
Hofer Márió
Azt hiszem őket nem kell bemutatnom :D
Viszont itt van, ami KITALÁLT szereplőnk.
Kor: 15
Ez elég kevés információ, de bőven elég lesz, mert majd idő közben "megismeritek".
Csak feküdtem az ágyamon, T.Millst hallgattam és élveztem az utolsó nyári napomat, ugyanis holnap szeptember elseje van, azaz kezdődik az iskola. Még hozzá új iskola.. új emberekkel.. új tanárokkal.. új helyen.
Kicsit izgatott vagyok és várom a holnapot, de ugyanakkor kicsit félek is tőle.
[..]
Reggel az ébresztő óra előtt kelek, ami még engem is meglep, nem még anyámat, aki a konyhában talál, amikor ki kúszik a hálószobájukból.
- Szia anya. - szólalok meg.
- Szia. - morogja az orra alatt és neki áll kávét csinálni.
Bemegyek a fürdőszobába, ahonnan épp a bátyám lép ki.
- Jó reggelt. - köszön.
- Jobbat. - válaszolom és bemegyek a fürdőbe.
A szokásos reggeli készülődések után, mint például a hajvasalás, sminkelés és fogmosás a szobám felé veszem az irányt és ellenőrzöm magam a tükörbe. Viszonylag normálisan nézek ki a hülye ünneplőmben. Felkapom a kis táskámat és szólok anyáéknak, hogy elmentem. Választ nem kapok gondolom még életük nincsen, ezért csak megrántom a vállamat és elindulok az iskola felé, ami 6 megállóra van tőlem busszal. Felteszem a fülhallgatóm és várom a buszt. Szerencsére elég sűrűn járnak, úgyhogy már fel is szállok egyre.
A busz pont a suli sarkon tesz le és örömmel nyugtázom, hogy nem kések el, sőt eléggé hamar érek be. Körülnézek és meglátok egy starbucksot, szóval úgy döntök, hogy bemegyek és veszek egy kávét. Rengeteg diák van bent, lehet, hogy köztük vannak a leendő osztálytársaim is. A pulthoz megyek és kérek egy kávét, közben pedig észrevétlenül pásztázom a tömeget, és éppen fordulnék vissza az eladó felé, amikor meglátok 4 srácot, akik együtt ülnek egy asztalnál. Elveszem a kávémat és, ahogy sétálok kifelé még jobban szemügyre veszem őket. Fültágítók, fullcap, tetkók és stílus. Ez az, ami mostanában hiányzik a velem egykorú fiúkból.. A stílus. Az egyik felpillant és a tekintetünk találkozik, de én gyorsan kisietek az ajtón. A suli felé ők járnak a fejembe. Vajon hova járhatnak suliba? Bár tök felesleges rajtuk gondolkozni, mert szóba sem állnának velem. Kiverem őket a fejemből és sietek a suli felé. A kávémat igyekszem elfogyasztani addig, ennek következtében meg is égetem a nyelvemet. Káromkodok egy sort, aztán kidobom az üres poharat és besétálok az épületbe. A portán útba igazítást kérek és felmegyek a terembe. Leülök egy padba valahol közép tájon, és körbenézek. Próbálom felmérni, hogy ki az, akivel jóba leszek vagy kivel nem. Előveszem a telefonomat és neki állok facebookozni. A szokásos szeptember elsejei kiírásokkal találom magam szembe, aztán belép egy srác. Oda pillantok és ő az. A srác a starbucksból. Megint találkozik a tekintetünk, aztán felém veszi az irányt, én pedig nyomkodom tovább a telefonom. Levágódik mellém se köszönés, se kérdezés nélkül. Ránézek, ő is a telefonját nyomkodja, de rám néz.
- Baj ? - kérdezi. Megrázom a fejemet és a nőre szegezem a tekintetemet, aki épp akkor sétált be a terembe.
